....Kapásból ugorjunk vissza 9 azaz kilenc esztendőt az időben.Ekkortájt történt, hogy végezve tanulmányaimmal munka nélkül maradtam.Ekkor határoztam el, hogy felköltözöm a városok városába, Budapestre.A hirtelen jött ötletből hirtelen megvalósítás lett.Elindultam egy utazótáskával, és egy hátizsákkal szerencsét próbálni,dacolva a kezdeti nehézségekkel, és viszontagságokkal, mígnem 3 nap céltalan kóborlás után rábukkantam egy olcsó albérletre.Elmentem, megnéztem,és bár nem tetszett,de ki kellett vennem, mert nem akartam még egy napot az utcán éjszakázni.Viszont munkám még nem volt, a spórolt pénzem meg fogyott, fogyott és fogyott.Nap mint nap figyeltem a hirdetéseket az újságokban, utcákon, és ahol csak beléjük botlottam.És megtaláltam.Fémipari vállalat keresett betanított munkára fiatalokat.Miért is ne, egy próbát megér.3 műszak, 1 pihenőnap egy héten, nem valami jó fizetés, de belementem.Teltek a napok, múltak a hetek,és eljött az első fizetésnap.Csalódottság nyomai ütöttek ki az arcomon,60ezer forint.Jöttek a mondtatok, hogy:"ennél többről volt szó,nem ezt ígérték, felmondok".De nem mondtam fel, maradtam, amit azóta sem bántam meg.Minden hónapban egy picivel több lett a pénzem,és ez éveken át így ment,mígnem történt valami.Üzenetet kaptam a "fővezértől", hogy vár az irodában az üzemvezetővel együtt.Ajánlottak valamit amire nem mondhattam nemet.A szívem a torkomban dobogott,vert a víz az izgatottságtól,nem jutottam szóhoz, mikor kijelentették, hogy megkaphatom a csoportvezetői titulust, és a vele járó prémiumokat.25 esztendős fiatal nem is álmodhatott volna szebb dologról ennél,legalábbis én úgy hittem.De ezzel a felelősség is rajtam maradt.Rajtam kívül 4 ember munkájáért feleltem, és ha hibáztak, én cipeltem a leb*szás terhét.De el kellett viselnem, mint ahogy azt is, hogy jóval többet kapok mint a többiek.Ekkoriban megismertem valakit, akivel később együtt is éltem, de azt  majd máskor folytatom.Boldog voltam, magaménak éreztem az egész világot,megvettem életem első autóját, nagyobb és szebb lakásba költöztem,egyszerűen minden összejött.És nem féltem a bukástól.

A történet tanulsága, hogy aki megkockáztat valamit, az nagy eséllyel lehet a harc nyertese.